Az első szabad hétvégénken Hobbit- és Gyűrűk ura maratont tartottunk két fiúval. Az én szobám lett kipécézve eme esemény megvalósítására, de nem bántam, legalább elhalaszthattam a takarítást még két nappal (és számtalan chips morzsával). Este már nehezen bírtuk nyitva tartani a szemünket, de még nem ért véget a bővített változata, ezért nem adhattuk fel! Energiaital, még egy csomag chips, csoki, egész terülj-terülj asztalkámat repítettünk oda, ennek a felét a padlóra... nem-baj-majd-holnap-feltörlöm. Elérkezett az éjszaka, és úgy döntöttünk, csapunk egy pizsi partit, ezért a matracot az ágyról leráncigálva 2 ágyból csináltunk hármat. Amikor kényelmesen elhelyezkedtem, jött a kérés, hogy nyissak ablakot, mert meleg van. Két ablak ki, Dia vissza az ágyba, még fél óra beszélgetés, álom ki a szememből, párnalopás, párnacsata, takarólopás, és így tovább. Hirtelen a két srác elcsendesedett és ijedten kezdték kapkodni a levegőt.
- Hallottad?
- Hallottam.
- Dia, te is hallottad?
- Nem. Mit?
- Valami zaj jött odakintről.
- Aha, biztos csak a szél fúj, tudod, itt Dániában ez nem olyan szokatlan...
- Ne csináld már! Ez nem a szél volt. Valaki mászkál odakint. Még nyitva van az ablak?
- Igen, mert halál meleg van.
- Hát, pedig be kéne csukni.
Csend. Csak a csontok rezgését hallottam, ahogy félelmükben összekoccantak, sztereóban. A csend egyre nyúlt, és magamon éreztem az égető tekinteteket.
- Ja...ja, hogy én csukjam be az ablakot, mert ti féltek?
- Igen! - zengett sürgetőleg a kórus.
Színpadias sóhaj, ágyról felkecmergés, ablak bezárásával két élet megmentése, miközben egy "Én hőseim" morgással díjaztam a történteket.
Az életveszély után még hajnali 5-ig beszélgettünk, majd mindenki bevágta a szunyát és biztonságban aludtunk reggelig...illetve délig... na, jó, kora délutánig.
Imádom, hogy nem unatkozom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése