Három héttel a beköltözés után kijelenthetem, hogy kapcsolatban élek a lakótársammal, aki egy 23 éves cseh lány. No, nem kell megijedni, nem melegedtem be itt a nagy pasi-hiányban, képletesen értettem a dolgot. Amikor hazaérek, ő itthon vár, megölel, és mosolyogva elmondja, hogy mennyire örül annak, hogy haza értem, hiányoztam neki és időről-időre azt is, hogy milyen szép vagyok. Együtt vásárolunk, főzünk, lelkizünk, olykor pedig majd' bepisilünk a hirtelen jött nevetőgörcsöktől. Egyszer támogatjuk, máskor szidjuk egymást. Egyik nap aranyos üzenetet hagyott nekem, amely utána rendszeressé vált, s én is átvettem ezen szokását, ha valamit közölni akartam vele. Manapság sokszor már csak egy sok szerencsét kívánó cetlicskét hagyunk, tele szmájlikkal, mellette egy csokit, stb.
Egyik nap hazaérkezvén enni szerettem volna, ám letörve konstatáltam, hogy ahhoz előbb rendet kéne tenni a konyhában, mert a szekrényből valami módon az összes tányér és evőeszköz bepiszkította, majd a mosogatóba vetette magát, így nem volt miből étkeznem. Ekkor ő odalépett hozzám, átölelte a vállamat, végig mérte a szemem alatti utazó bőröndöket, majd kedvesen így szólt:
- Keményen dolgoztál, ezért ma én mosogatok. Addig menj, vegyél egy fürdőt!
A közös főzicskézeseket élvezem, a bevásárlásokat már kevésbé. Nem szeretek okáig nézelődni, én a listát írós, bolton végig szaladós fajta vagyok, ám ezt elég nehéz kivitelezni, mivel hogy újdonsült barátnőm állandóan eltünedezik, ezek közben sokszor még beszél is hozzám. Mindez rendben lenne, na de elvárja, hogy válaszoljak, amit ugye elég nehéz kivitelezni, ha én már a felvágottakat nézegetem, miközben ő leragadt a cipők és harisnyák polcainál.
Az új lakás egyébként nagyon otthonos, és kaptunk bele pár extra dolgot is, főleg ételeket, az elődöm jóvoltából. Egy hét után tűnt fel, hogy bár dugig van a hűtő, nem sok minden fogy belőle, ezért odavonszoltam értetlenül pislogó lakótársnőmet, hogy akkor mi most itt szépen együtt rendet teszünk és kipakolunk mindent, ami már lejárt, vagy nem kell. Nos, amikor beköltöztem, 7 majonézt és 8 egyéb, különböző szószt számoltam össze, amelyekből a tisztogatás után alig 3-4 darab maradhatott, a többieknek menniük kellett. Ez a művelet sem hétköznapian zajlott, ugyanis végig kellett szagolgatni, kóstolgatni mindent, mielőtt rájöttünk volna, hogy valamivel egyszerűbb szimplán csak megnézni a rájuk aggatott lejárati időpontokat, mint gyomorrontást kapni. Az "ezt kóstold meg!" felkiáltásokat többször is bekajálta és megkóstolgatott olyan ételeket, szószokat, amelyeket előtt én is, hogy aztán folytassa az általam megkezdett "falfestést", magyarán sugárba köpje ki amit a szájába vett. Ezen jókat kacarásztam, ő pedig az első bosszankodás után velem nevetett.
Persze, minden kapcsolatba kell egy férfi (ez lennék én). Beköltözésem estéjén találkoztam először a harmadik lakónkkal, aki valahogy így fest: olyan széles mint magas, izmos, szőrös, és baromi gyorsan szalad. Alapvetően nincs gondom a pókokkal, ő rá viszont elsőre azt hittem, hogy egy patkány, mivel a szemem sarkából láttam csak az árnyékát, ahogy elsuhant a konyhaszekrény alá. Egy pillanat volt csak, plusz egy szívroham. A seprűvel megpiszkálgatva ideiglenes rejtekhelyét sikerült előbányásznom, mire megkönnyebbültem: csak egy pók. Nem úgy a lakótársam! Krónikus pókfóbiában szenvedő csehem ugyanis lesápadt, hangja két oktávot ugrott felfelé, s megesketett: megöltem, elégettem, folyóba szórtam a hamvait, többé nem fogjuk látni. Én erre csak annyit mondtam:
- Ne aggódj, nem fog bántani!
Azóta nyomát sem láttuk, egészen tegnapig, amikor is a munkából hazaérve lementünk a bárba és egy sör után úgy elálmosodtam, hogy az ágyamba fordítva feküdtem bele, a laptop mellettem maradt, én pedig nyitott ajtónál, égve hagyott lámpánál elaludtam.
Hajnali egy órakor drágaédeskedvesaranyos barátnőm visítva bejött a szobámba és hisztérikusan kiparancsolt az ágyból, hogy ő találkozott "vele" és most azonnal menjek, öljem meg a bestiát, különben ő ma nem alszik itthon. A szememet kinyitni már önmagában kihívás volt, ezért vakon kibotorkáltam a wc-re, s ha már ott voltam, pisiltem egyet. E megerőltető művelet végére el is felejtettem, hogy voltaképpen mit is keresek itt, ezért visszamentem a szobámba, ahol meglátva a halálra vált lányt, eszembe jutott a panasz tárgya. Felajánlottam, hogy aludhat a szobámban, ám ő továbbra is vérre szomjazott, s kivégzést követelt. Ekkor elküldtem melegebb éghajlatra, mondván, szórakozzon azzal, aki nem kel nap mint nap 5 órakor, hogy majd' egy óra biciklizés után kidolgozza a lelkét, megteszi ugyanezt az utat vissza is: menjen máshová aludni, ha neki péntek éjjel még van ideje itt ugrándozni, falra mászni a pók elől és kiabálni. Ezek után végig hallgathattam, amint feltelefonálta a családtagjait, a fél baráti társaságát, majd a lengyel pasijánál talált végül menedéket éjszakára.
Vannak azért jó pillanataink is, például amikor egyik este egy sörözés után örömittas (ebből én az öröm, ő inkább az ittas részét töltötte be) állapotban kikísértem egy cigarettára (nehogy eltévedjen a szobájától a bejárati ajtóig), majd meg is gyújtottam neki, s közben egy pasi-szótára gyártottunk, hogy melyik mondat mit jelenthet a fiúknál. Nem emlékszem már, hogy melyik mondatot elemezgethettük, amikor is ő megfejtve e jelentést, büszkén felkiáltott:
- Akkor ma este kefélünk! - ahogy az várható volt, éppen ebben a pillanatban fordult be a sarkon egy fiú (szintén a bárból jövet) aki először ledöbbent az őszinteség hallatán, aztán végig mért minket, s vigyorogva ennyit mondott:
- Sok szerencsét!
Nem csak az a srác fordult meg a házunk körül. A Jehova tanúi itt olyan mennyiségben jönnek-mennek, mint Pesten a galambok. Ha már madarakról esik a szó: a tanyára biciklizve, a városból már kiérve récék száguldoznak át az utakon, ez néhány hónap után már szokványossá vált, azonban múltkor majdnem lebucskáztam a biciklimről, amikor tátva maradó szám lelógott egészen a kerekekig, ugyanis egy páva sétált át előttem, s befészkelte magát a fák között megbúvó ház kertjébe, teljes természetességgel, amiből arra következtettem, hogy ott is lakik.
Ezek a költözésem történetei, nagy vonalakban. :D
