Esti műszak, délután 3-tól este 11-ig dolgozunk, párommal egy helyen. Gondolom, nem okoz nagy meglepetést, ha elmesélem, hogy a műszakomban én vagyok az egyetlen képviselője a szebbik nemnek. Ismét csajos melót választottam!
Mivel mindenki komoly és humortalan, természetesen a munka folyamat is monoton. NEM szoktuk egymást szórakoztatni, nehogy elvonjuk a másik 100%-os figyelmét a munkavégzésről. NEM állunk rá egymás elektromos targoncájának a seggére, nehogy esetleg a kollégának nehézségei támadjanak a ki- és beszállással.
Továbbá a scanner-eket NEM használjuk pisztolynak a formájukból kifolyólag és NEM szoktunk egymás mögé lopakodni, majd "fel a kezekkel!" kiáltással a másikra hozni a frászt. NEM használjuk sem a nagy dobozokat, sem a targoncáinkat búvóhelyként, miközben "pjú-pjú" hangokat kiadva villogtatunk a másikra, lézer fegyvert a kezünkbe gondolva. Pasikkal együtt dolgozva NEM tudok BÁRKIT BÁRMIKOR bevonni a játékba, hiszen ők aztán fegyelmezettek, és...hahaha, na jó, ezt még én sem bírtam komolyan leírni.
Amikor felfedezzük, hogy a másik a mellettünk lévő folyosón halad, NEM vágunk idétlen grimaszokat fel-felbukkanó arcunkkal a dobozok közt ezzel könnyesre nevettetve és megállásra kényszerítve a a másikat. Illetve, amikor egy kolléga néhány méterrel előttünk halad, egyáltalán NEM imitálunk evező mozdulatokat szabad kezünkkel, mintha ezzel rásegítenénk a 6 km/h-ás sebességre, hogy utolérjük a vetélytársat.
Néhány dologgal természetesen itt is adnak nehézségeim. No, nem a 15 kg-os dobozok emelgetésével, az piskóta.
Minden jármű padlózatán található egy kis pedál, amely nyomásérzékelővel van ellátva. Némelyiket könnyebb, másokat nehezebb megnyomni, így amikor sikerült egy olyat találni (lásd: lejjebb, bal oldalt), amelyet elindítva nem kellett pár percenként kényszer megállnom madár súlyomból kifolyólag - hiszen ha csak egy picit is mozdulok, a lábam már nem teljes erővel nehezedik a pedálra - azt körbe nyalogattam, mint kis korunkban a sütit, amikor nem akartuk, hogy a másik is megegye, aztán hivatalosan bejelentettem, hogy ha bárki el meri venni imádott - avagy kisajátított - járművemet, akkor én...bizony...sikítok. Ez a fenyegetés pasik közt bevált.
A villa emelésére és leengedésére szolgáló gombok mellé van beépítve a duda, amely egy visszhangos raktárházban nagyon hangosan tud szólni. Ezt naponta párszor betalálom, álmos fejjel, félrecsúszott ujjal. A duda jótékony hatása ilyenkor felébreszt minden félig alvó targoncást, köztük engem is. Válaszul szitkozódás helyett egy vigyor kíséretében visszadudálnak.
A képen egy keményen dolgozó munkás ember látható, természetes élőhelyén: raktár házban, az elektromos targonca tetején, összegömbölyödve.
A cég nagy-nagy főnöke sem teljesen normális. Az egyik raktárházi gyűlésünkön megjelenve beállt közénk, hallgatva a dolgok menetét, majd elgondolkozva megszólalt: "Tudjátok, a szex-szel az a helyzet, hogy néha nagyon hamar véget ér, máskor meg akár két percig is eltarthat."
Ezúton is szeretnék neki gratulálni és sok boldogságot kívánni a nemrégiben megült, friss házasságához (újdonsült feleségének pedig részvétemet nyilvánítani)!
