Beköltözés

 Szombaton 9-kor keltem, pakolgattam, 11 körül ettem meg az ebédemet (ez még fontos lesz) mielőtt elindultunk volna a csomagokkal (amelyek mennyiségét felmérve főnököm kisebb szívszélütést kapott). A lakásba benyitva (mágneses beléptetővel) egy előtér/konyha funkciójú helység fogadott, onnan nyílik két szoba (külön-külön kulcsra zárhatók) és egy fürdő. Egészen takaros kis lakás, máris jól érzem magamat benne. Természetesen már a beköltözés sem telhetett el probléma nélkül, mivel a kapott beléptetőt és kulcsot a második forduló előtt elfelejtettem magamhoz venni, így ki lettünk zárva. Kedvenc lengyelem először lesápadt, majd meglátva elveszett képemet felnevetett, mire eszembe jutott, hogy mindig azzal jön, hogy milyen egy őrült lány vagyok, s ennek kapcsán bevillant, hogy szellőztetést kezdeményeztem, bemászhatok hát az ablakon és beengedhetem őt is meg a csomagokat is. Így is lett, miközben egyre jobb kedvünk kerekedett. Utolsó fordulóként a főnöktől kialkudott 100 éves ágyat hoztuk be. Ezzel végeztén ő elköszönt, majd kifelé menet még megjegyezte, hogy fogjak egy rendes pasit és próbáljam ki az új ágyamat. A jó tanácsért cserébe kikergettem új lakhelyemről, válogatott szitkokkal elemezve perverz mivoltát. Ő szokása szerint csak nevetgélt és hazavezetett. Délután röplabdáztam, majd bevásároltam a közeli LIDL-ben. Hazaérkező cseh lakótársammal megörültünk egymásnak, s miután ők elkészültek az esti bulira, kinyitottunk egy üveg bort. Nos, nem kellett volna elfogadnom, egy bögrényi vörösbor után ugyanis túl jól éreztem magam. Ekkor ébredtem rá, hogy a nagy izgalomban korai ebédem óta semmit nem ettem, az pedig több, mint 12 órája volt. Csuklottam egyet és tovább beszélgettem a kis csapattal. Újdonsült barátnőm, a húga, valamint a barátja hamarosan távoztak a házibuliba, én pedig a bárba készültem, ahova előzőleg hívtak meg. Csetet bekapcsoltam, barátokkal beszélgettem, közben a fagyasztott mini pizzát igyekeztem ehetővé tenni és nem értettem, hogy a sütőbe téve miért nem sül meg attól, hogy hosszú percek óta bámulom. Mérgemben narancsot bontottam (hiszen a számban lévő sebre más nem is lehetne jobb hatással) és azt falatozva elolvastam a pizza dobozát."200 fokon" - hirdette amaz. Kihívóan a sütőre néztem, fel-alá járkáltam előtte egy ideig, aztán felvillant a kis villanykörte és ráeszméltem: 200 fokon kell 8 percig sütni. Beállítottam a kívánt hőfokot, majd elégedetten hátradőltem az ágyamon és ismét barátaimmal kezdtem beszélgetni. Finom illatok szálldostak a szobám felé, egy idő után azonban égetté kezdtek válni, én pedig "basszamegelfelejtettemkivenni" felkiáltással elstartoltam a konyha irányába, hogy megmentsem a még megmaradt részeket. Evés után elköszöntem, és letettem a gépemet, majd lehunytam egy kicsit a szememet, hogy pihentessem égő szemgolyóimat, mielőtt megjelenek a bárban. Azzal a lendülettel el is aludtam. Néhány óra múlva arra keltem, hogy fordultam egyet, mire a tányér a földön landolt, előtte még végig szánkázva a bőröndömön. Csukott szemekkel vánszorogtam ki, a bűnös ébresztőmet beleejtve a mosogatóba, visszafelé lekapcsolgattam a villanyokat, majd megfejeltem az ágyamat. 
 Amint megérkezik az új telefonom, dokumentálok mindent, kaptok képeket a koleszről, a szobámról, meg mindenről, ami csak az utamba kerül. Addig is, szép estét mindenkinek! 

Robbanás-veszély

 A költözés előtti utolsó hétvégén meglátogattam a szintén Kalo-be járó barátnőmet, egy csajos nap reményében. Soppingoltunk, finomat ettünk, boroztunk és biliárdoztunk, közben csacsogtunk, egyszóval ennél tökéletesebb nem is lehetett volna, még úgy is, hogy a biliárd asztalnál szert tettem egy erősen kéklő-dagadó kisujjra. Mindent beleszámítva, a farmra öltözésem óta a legjobb hétvégém volt. Hajnali kettőkor elfáradtunk, aludni készültünk, a folyosó közepén felállított kanapéra vetettünk ágyat, ám a fiúk akkortájt fejezték be a kötelező napi asszonyhívást, és úgy döntöttek, ideje felszentelni az otthonról hozott pálinkát, amely 4 óra tájt teljesedett ki és az eddig dübörögtetett zene és kiabálás a másfélszeresére nőtt (bár rejtély, hogyan csinálták). Nagyjából egy fél óra múlva úgy ki voltak ütve, hogy szolidan telehányták a mosdókat és kidőltek - legnagyobb örömömre. Így aludhattam egészen reggel nyolcig, amikor is nem a tető ablakon át besütő napocska zavart fel álmomból, azt még el tudtam volna viselni, hanem a nem is olyan távolról, valamely zárt ajtó mögül érkező eltéveszthetetlen nyögések. Hiába húztam a fejemre a kanapé díszpárnáját, a páros női tagja előzőleg valószínű, hogy a pornószakmában dolgozhatott, ugyanis - a hangokból ítélve - orgazmus közelben még beszélgetni is maradt ideje, hála az égnek, nem értettem, hogy miről, lévén nem tudok spanyolul... vagy portugálul.
 Könnyes-taknyos búcsút vettünk egymástól a barátnőmmel, és fogadkoztunk, hogy nemsokára újra találkozunk, felavatjuk a kollégiumi szobámat, majd összeölelkeztünk és nem törődtünk a morgolódó buszsofőrrel, aki már csak rám várt, hogy indulhassunk.
 Ekkor már csak egy hét maradt hátra a költözésig. Ez az egy hét éppen elég volt arra, hogy idegileg kikészüljek, ugyanis a következőképpen nézett ki: a laptopom már jó ideje nem úgy működik, ahogy szeretném, a töltő nélkül meg egyáltalán sehogy; a telefonom bemondta az unalmast, így ébresztőóra és elérési lehetőség nélkül maradtam; az mp3 lejátszóm is elkezdett megkergülni (le-lefagyogat); a fejhallgatóm tönkrement, megpróbáltam megszerelni, szóval jelenleg darabokban hever szegény; a házban lévő hűtő szabadnapot vett ki, egy napig nem akart működni, s amikor ezt észrevettem, egy fokozattal feljebb csavartam az ebattát, mire újult erővel kétszer olyan ügyesen kezdett neki a munkának, s jegesre fagyasztott mindent. Toporzékoltam és 10 perc folyékony káromkodás után lehűtöttem magamat (nem másztam be a hűtőbe). Mindezek mellé a szám két helyen kisebesedett; a lábam a szivárvány összes árnyalatában pompázik (színes egyéniség vagyok, haha.); az kisujjam akkorára dagadt, mint a hüvelykujjam; és egyáltalán elegem volt az egész világból. A kulcsátvétel (szerda) alkalmával kiderült, hogy a szobában egy darab bútor sincs, steril az egész, nekem magamnak kell megoldanom ezt is. Ezen a ponton már mélyeket lélegeztem és igyekeztem nem sikítórohamot kapni, mert hát az még sem lenne úrinőhöz méltó. A fejem viszont hatalmasra fúvódott, és biztosra vettem, hogy radioaktívvá váltam, hamarosan fel is robbanok.
Péntek este egy 12-órázás után még elmentem vásárolni,s csak azután álltam neki főzni, így végül a fáradtság és egy bákárdi brízer társaságában kisírdogáltam magamat, majd bekómáztam reggelig. Ébresztő híján nem keltem fel, hogy dolgozni tudjak menni, de már előre figyelmeztettem a fiúkat, hogy ez is egy lehetséges opció, így aludhattam 9-ig, amikor is félálomban fordultam egyet és prüszkölve konstatáltam, hogy a drága, meleg napocska éppen az orcámat célozta meg, és pofán sütött.