A költözés előtti utolsó hétvégén meglátogattam a szintén Kalo-be járó barátnőmet, egy csajos nap reményében. Soppingoltunk, finomat ettünk, boroztunk és biliárdoztunk, közben csacsogtunk, egyszóval ennél tökéletesebb nem is lehetett volna, még úgy is, hogy a biliárd asztalnál szert tettem egy erősen kéklő-dagadó kisujjra. Mindent beleszámítva, a farmra öltözésem óta a legjobb hétvégém volt. Hajnali kettőkor elfáradtunk, aludni készültünk, a folyosó közepén felállított kanapéra vetettünk ágyat, ám a fiúk akkortájt fejezték be a kötelező napi asszonyhívást, és úgy döntöttek, ideje felszentelni az otthonról hozott pálinkát, amely 4 óra tájt teljesedett ki és az eddig dübörögtetett zene és kiabálás a másfélszeresére nőtt (bár rejtély, hogyan csinálták). Nagyjából egy fél óra múlva úgy ki voltak ütve, hogy szolidan telehányták a mosdókat és kidőltek - legnagyobb örömömre. Így aludhattam egészen reggel nyolcig, amikor is nem a tető ablakon át besütő napocska zavart fel álmomból, azt még el tudtam volna viselni, hanem a nem is olyan távolról, valamely zárt ajtó mögül érkező eltéveszthetetlen nyögések. Hiába húztam a fejemre a kanapé díszpárnáját, a páros női tagja előzőleg valószínű, hogy a pornószakmában dolgozhatott, ugyanis - a hangokból ítélve - orgazmus közelben még beszélgetni is maradt ideje, hála az égnek, nem értettem, hogy miről, lévén nem tudok spanyolul... vagy portugálul.
Könnyes-taknyos búcsút vettünk egymástól a barátnőmmel, és fogadkoztunk, hogy nemsokára újra találkozunk, felavatjuk a kollégiumi szobámat, majd összeölelkeztünk és nem törődtünk a morgolódó buszsofőrrel, aki már csak rám várt, hogy indulhassunk.
Ekkor már csak egy hét maradt hátra a költözésig. Ez az egy hét éppen elég volt arra, hogy idegileg kikészüljek, ugyanis a következőképpen nézett ki: a laptopom már jó ideje nem úgy működik, ahogy szeretném, a töltő nélkül meg egyáltalán sehogy; a telefonom bemondta az unalmast, így ébresztőóra és elérési lehetőség nélkül maradtam; az mp3 lejátszóm is elkezdett megkergülni (le-lefagyogat); a fejhallgatóm tönkrement, megpróbáltam megszerelni, szóval jelenleg darabokban hever szegény; a házban lévő hűtő szabadnapot vett ki, egy napig nem akart működni, s amikor ezt észrevettem, egy fokozattal feljebb csavartam az ebattát, mire újult erővel kétszer olyan ügyesen kezdett neki a munkának, s jegesre fagyasztott mindent. Toporzékoltam és 10 perc folyékony káromkodás után lehűtöttem magamat (nem másztam be a hűtőbe). Mindezek mellé a szám két helyen kisebesedett; a lábam a szivárvány összes árnyalatában pompázik (színes egyéniség vagyok, haha.); az kisujjam akkorára dagadt, mint a hüvelykujjam; és egyáltalán elegem volt az egész világból. A kulcsátvétel (szerda) alkalmával kiderült, hogy a szobában egy darab bútor sincs, steril az egész, nekem magamnak kell megoldanom ezt is. Ezen a ponton már mélyeket lélegeztem és igyekeztem nem sikítórohamot kapni, mert hát az még sem lenne úrinőhöz méltó. A fejem viszont hatalmasra fúvódott, és biztosra vettem, hogy radioaktívvá váltam, hamarosan fel is robbanok.
Péntek este egy 12-órázás után még elmentem vásárolni,s csak azután álltam neki főzni, így végül a fáradtság és egy bákárdi brízer társaságában kisírdogáltam magamat, majd bekómáztam reggelig. Ébresztő híján nem keltem fel, hogy dolgozni tudjak menni, de már előre figyelmeztettem a fiúkat, hogy ez is egy lehetséges opció, így aludhattam 9-ig, amikor is félálomban fordultam egyet és prüszkölve konstatáltam, hogy a drága, meleg napocska éppen az orcámat célozta meg, és pofán sütött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése