Beköltözés

 Szombaton 9-kor keltem, pakolgattam, 11 körül ettem meg az ebédemet (ez még fontos lesz) mielőtt elindultunk volna a csomagokkal (amelyek mennyiségét felmérve főnököm kisebb szívszélütést kapott). A lakásba benyitva (mágneses beléptetővel) egy előtér/konyha funkciójú helység fogadott, onnan nyílik két szoba (külön-külön kulcsra zárhatók) és egy fürdő. Egészen takaros kis lakás, máris jól érzem magamat benne. Természetesen már a beköltözés sem telhetett el probléma nélkül, mivel a kapott beléptetőt és kulcsot a második forduló előtt elfelejtettem magamhoz venni, így ki lettünk zárva. Kedvenc lengyelem először lesápadt, majd meglátva elveszett képemet felnevetett, mire eszembe jutott, hogy mindig azzal jön, hogy milyen egy őrült lány vagyok, s ennek kapcsán bevillant, hogy szellőztetést kezdeményeztem, bemászhatok hát az ablakon és beengedhetem őt is meg a csomagokat is. Így is lett, miközben egyre jobb kedvünk kerekedett. Utolsó fordulóként a főnöktől kialkudott 100 éves ágyat hoztuk be. Ezzel végeztén ő elköszönt, majd kifelé menet még megjegyezte, hogy fogjak egy rendes pasit és próbáljam ki az új ágyamat. A jó tanácsért cserébe kikergettem új lakhelyemről, válogatott szitkokkal elemezve perverz mivoltát. Ő szokása szerint csak nevetgélt és hazavezetett. Délután röplabdáztam, majd bevásároltam a közeli LIDL-ben. Hazaérkező cseh lakótársammal megörültünk egymásnak, s miután ők elkészültek az esti bulira, kinyitottunk egy üveg bort. Nos, nem kellett volna elfogadnom, egy bögrényi vörösbor után ugyanis túl jól éreztem magam. Ekkor ébredtem rá, hogy a nagy izgalomban korai ebédem óta semmit nem ettem, az pedig több, mint 12 órája volt. Csuklottam egyet és tovább beszélgettem a kis csapattal. Újdonsült barátnőm, a húga, valamint a barátja hamarosan távoztak a házibuliba, én pedig a bárba készültem, ahova előzőleg hívtak meg. Csetet bekapcsoltam, barátokkal beszélgettem, közben a fagyasztott mini pizzát igyekeztem ehetővé tenni és nem értettem, hogy a sütőbe téve miért nem sül meg attól, hogy hosszú percek óta bámulom. Mérgemben narancsot bontottam (hiszen a számban lévő sebre más nem is lehetne jobb hatással) és azt falatozva elolvastam a pizza dobozát."200 fokon" - hirdette amaz. Kihívóan a sütőre néztem, fel-alá járkáltam előtte egy ideig, aztán felvillant a kis villanykörte és ráeszméltem: 200 fokon kell 8 percig sütni. Beállítottam a kívánt hőfokot, majd elégedetten hátradőltem az ágyamon és ismét barátaimmal kezdtem beszélgetni. Finom illatok szálldostak a szobám felé, egy idő után azonban égetté kezdtek válni, én pedig "basszamegelfelejtettemkivenni" felkiáltással elstartoltam a konyha irányába, hogy megmentsem a még megmaradt részeket. Evés után elköszöntem, és letettem a gépemet, majd lehunytam egy kicsit a szememet, hogy pihentessem égő szemgolyóimat, mielőtt megjelenek a bárban. Azzal a lendülettel el is aludtam. Néhány óra múlva arra keltem, hogy fordultam egyet, mire a tányér a földön landolt, előtte még végig szánkázva a bőröndömön. Csukott szemekkel vánszorogtam ki, a bűnös ébresztőmet beleejtve a mosogatóba, visszafelé lekapcsolgattam a villanyokat, majd megfejeltem az ágyamat. 
 Amint megérkezik az új telefonom, dokumentálok mindent, kaptok képeket a koleszről, a szobámról, meg mindenről, ami csak az utamba kerül. Addig is, szép estét mindenkinek!