2015. július 5., vasárnap

Nemzetköziek vagyunk

A munkahelyemet nem nevezném átlagosnak, már csak azért sem, mert egy helyett négy főnököm van, akik közül a fő-fő-fő menedzser (barátok közt csak úgy hívjuk, "az öreg") dán, a három fiatalabb pedig vegyesen dán, holland és lengyel. A munkatársaim túlnyomó része lengyel, de akad dán, holland, portugál is, én pedig egy személyben képviselem a magyarokat. Na, de itt még nincs vége a nacionalizálódás (nem tudom, hogy létezik-e a szó, ha nem, akkor a nyelvújító adottságokat is beleírhatom az önéletrajzomba). Ők mind beszélnek az anyanyelvükön, emellett általában angolul kommunikálunk, illetve a hollandokat ha elkapja az agresszió, akkor németül kezdik kiosztani egymást, majd vállveregetve jót nevetnek ezen. Közben én még mindig oroszul próbálok kapcsolatot létesíteni azzal az egy szem lengyellel, aki 20 éve ezt tanulta az iskolában, ám ő (amellett, hogy egészen jól megy neki és sikerül is valamit összehoznunk orosz-lengyel-angol nyelven) és még 4 másik jobb szeretnek olaszul beszélni, ezért itt a portugálok viszik a pálmát, akikkel ezt megvalósíthatják.
 Sebaj, megtaláltam a megoldást: megtanulok lengyelül! ...meg olaszul... a többit még meglátjuk.