Ezt a mondatot már biztos sokan hallották, hogy Anyánk mindig igaza van. Én magam sokszor a szemébe is mondtam, néha megadóan, máskor bosszúsan, volt hogy nevetve, ráhagyósan. Mostanra a szava szentírássá lett, csak néha kérdőjelezem meg, hiszen mégis csak én vagyok a "taknyos kölök", aki időnként gyenge próbálkozást tesz a saját igaza bebizonyítására, ám ezt is már csak hivatalból teszem.
Kiskorában az emberbe belenevelik, hogy ne futkározzon késsel a kezében és azt lehetőleg ne is tegye zsebre, mozgó járművön kapaszkodjon, az ételt egy helyben ülve egye meg, és így tovább. Mindezen szabályok megszegésére lettem kényszerítve, amint betettem a lábamat a nagybetűs életbe és mindannyiszor pórul jártam. Érdekes, hogy megannyi alkalommal Anyukám jutott eszembe és az aranymondat, mely szerint igaza volt. Ilyen eset volt például, amikor egy szombat délután hulla fáradtan ültettünk, főnököm elindult a traktorral, az irányt figyelte, én pedig az út szélén álló utánfutóról a mögé kötött csatolmányra igyekeztem átugrani. Első ízben majdnem leestem, egy véletlennek köszönhetően mégis megkapaszkodtam és beljebb rántottam magamat. Hogy az ültetőgépnek melyik kilógó fém részébe vertem a lábamat, azt nem tudtam megfigyelni, mert a hirtelenjében a fejem körül táncoló csillagok elvakították a látásomat. Már estére a tenyeremnél nagyobb hatalmas lila folt alakult ki a combomon, amelyre ha éjszaka ráfordultam, nyüszítve keltem fel és csak annyit suttogtam az éjszakába "Anyának igaza lett, ki tudta?"
Egy másik alkalommal rám parancsoltak, hogy mindig hordjak magamnál kést, mert bármikor szükségem lehet rá. A főnök példáját követve a zsebembe csúsztattam. Nem telt bele sok idő, zsebkendőt kezdtem keresni a fent említett tartórészben és hát, nem egyből beleakadtam az agresszív zseblakóba? Mielőtt erős nőhöz (nem) méltóan elájultam volna a kiserkent vér látványától, a megtalált zsebkendők egyikét az ujjam köré csavarva feltettem a kérdést: "Anya, miért nem hallgattam rád?"
Bármennyi idős is az ember, bármerre is járjon, háta mögött (gondolván) hatalmas élettapasztalatokkal, valahogy Anya mindig egy kicsivel bölcsebb és mindig neki van igaza!
