Két hónap telt el azóta, hogy újra iskolapadba tettek (hűűű, jó rég nem írtam). Előreláthatólag hosszú vakációnak nézek elébe, ugyanis a tananyag nagy részét középiskolából tudom, a kovalens kötések és térfogatszámítások nem okoznak súlyos fejtöréseket. A tantárgyak másik felét azonban nem értem, ám megnyugtató tény, hogy senki más sem.
Visszatérvén realizáltam, hogy maga a hely már nagyon hiányzott; a park, az erdő, az óceán (amelyben az elvetemültebbek már március elején meg is fürdőztek). Hiányoltam az édes semmittevést, illetve, hogy nem kell magamra főznöm. Ellenben van itt néhány dolog, amik nélkül tudnék létezni. Mindenek előtt a galamberegető versenyek,a változatos témák vacsora közben, úgy mint a disznók hasmenése, a kecskék szülőcsatornájába való felnyúlkálás, erőszak a börtönben avagy a fiúktól már megszokott szexuális élet részletes kitárgyalása és ehhez hasonló válogatott finomságok. Egy másik nélkülözhető dolog számomra az állandó tudálékosság, egymás kéretlen oktatása, illetve az én-olvastam-több-random-tényt-az-interneten-amitől-műveltnek-tűnök-és-amivel-az-őrületbe-kergethetlek-verseny.
Ezeken felül még mindig meg tudnak lepni, amiken - kívülálló lévén- nagyokat vidulok. Az iskolában nyílt titok, hogy a diákok nagy része állandóan füvezik, ami nekem azért jó, mert nagyokat nevetek a buta fejükön és néha leülök melléjük még nagyobb hülyét csinálva belőlük, mint amekkorának már amúgy is kinéznek. Ezt egy-két barátnőm ilyenkor elfojtott vihogásokkal szokta díjazni, őket is idegesíti ugyanis a szájzugból kicsorgó nyál, miközben beszélni próbálnának valakivel. Egyik nap azonban az egyik srácot előállította az igazgató úr (egy 2 méteres, megtermett férfi, erős orgánummal, aki nagy valószínűséggel a katonaságnál szolgálhatott még néhány éve, érthető okokból magunk között csak Vikingként emlegetjük), hogy fülest kapott, miszerint a (már ránézésre is életképtelen) fiú bizony drogdíler. Azóta sem tudjuk, hogy ezt ki terjeszthette el, de azon a délutánon annyi poént kapott szegény, hogy azóta is nyögi.
Egy másik alkalommal kevésbé vicces, sokkal inkább sokkoló dolognak lehettem szemtanúja, amikor is az aznapi sorozatomat éppen csak befejezve hajnali 2-kor ásítások közepette wc-re indultam. A szobám természetesen a folyosó átellenes végében található, mint ahova a mosdót helyezték. Így történt, hogy egy, a mosdóhoz közel lakó bátor úriember anyaszült meztelenül merészkedett ki a mellékhelységbe, és éppen akkor menetelt vissza a kis birodalmába, amikor én vele szembe vettem az irányt. Ő gyorsan beszaladt az ajtaja mögé, és szándékosan lassan kezdte becsukni, hogy pimaszul a képembe vigyorogva még jó éjt és szép álmokat kívánhasson. Én egy nagyon álmos és meggyötört ember hangján közöltem, hogy éppen most okozott két heti rémálmot.
Ez annyira lesokkolt, hogy ezentúl napszemüvegben járok wc-re...éjszaka...lekapcsolt lámpáknál.
A kakasok szabadon kószálása végett reggelente az órákat nehéz megtartani, mivel a baromfi kedvenc kapirgálóhelyének a tantermünk alatti ablak bizonyult.
Ennyi történik itt, a famrer suliban. :)
