Szóval, a több hónapos keresgélés, kismillió telefonhívás és kétszer annyi email küldése után úgy tűnik, végre megtaláltam a helyemet Lars zöldség farmján. Az előbbiekben véghezvitt koppenhágai kirándulásom fő célja a vele való interjú volt, amely szemmel láthatólag jól sikerült, hiszen most itt vagyok.
Az utazás megszervezése nem volt zökkenőmentes, de végül egy közeli városban élő román haverom elvitt az összes csomagommal együtt, én pedig kifizettem neki a benzin pénzt. Első utunk új szobámba vezetett, amely bár kissé zsúfolt (mivel hogy tárolónak használják), mégis nagy örömöm lelem benne, hiszen legalább nem egy utánfutó kocsiban kell tengetnem a napjaimat. Megérkezésem alkalmából leendő főnököm meghívott, hogy vacsorázzak vele és a lányával, így nem kellett a főzéssel bajlódnom első estémen. Az így nyert időmet a marhasült után anyukámtól kapott csomagom kibontására fordította. Emlékeim szerint utoljára pici koromban éreztem ilyen izgatottságot amiatt, hogy kapott ajándékot bontogatok ki. Egymás után rakosgattam a polcra, hűtőbe, szatyrokba a kincseket. A várva várt (és jóóóóól megérdemelt) csokin kívül sok mást is rejtett; úgy mint konzervek, lekvár, fűszerek, különböző tészták, nutella, és még ráadáskánt egy üveg a kedvenc szörpömből. Nos, éhen halni már biztosan nem fogok. :D
Ismét csak: köszi, Anyu! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése