Tekintve, hogy ez egy farmer iskola (most megvárom a nadrágos poénokat...oké, mehetünk tovább), minden lányra legalább 4 fiú akad, meg amúgy sem tartozom a csajos csajok közé, így evidens volt, hogy az osztálytermen kívül a szabadidőmet nem körömfestéssel fogom tölteni. Az érdekesebb fiúkhoz csapódva tengettem a délutánokat, és bár néhányszor már megízleltem, milyen kegyetlenek tudnak lenni, főleg ha poénról van szó, de ez a húzásuk nálam kiverte a biztosítékot.
Történt, hogy a szokásos társasággal lógtam, kocsmából tartottunk az egyikük szobájába, ketten előre rohantak, vihogva, mint a kislányok, gondoltam, ezek sem kiszáradástól fognak elpusztulni, így én a többiekkel bandukoltam lassacskán, hű maradva egyik kedvenc mottómhoz: "fusson, akit kergetnek". Az épület elé érve hirtelen mindenkire rájött a cigizhetnék, mondták, menjek csak előre nyugodtan, mert hideg van. Bementem hát a spanokhoz, felkészülve majdnem mindenre. De nem erre...
Egyikük póló nélkül a szoba közepén állva éppen íves mozdulattal szabadult meg a nadrágjától, míg a másik egy szál alsógatyában csábosan elterült az ágyon, és amint beléptem, megveregette maga mellett azt a 3 centit, ami még maradt, és kegyesen ennyit szólt:
- Csatlakozhatsz, ha szeretnél.
Itt nekem lefagyott a biovincseszter, vettem egy nagy levegőt - jó ötlet volt a borgőzös szobában - majd lassan kihátráltam, és becsaptam magam után az ajtót.
Másnap azért bocsánatot kértek, és megölelgettek, hogy ugye tudom, hogy szeretnek, hát hogy ne tudnám, idióta bagázs! Bár a bocsánatkérés lehet őszintébb lett volna, ha el tudják mondani anélkül, hogy kicsordul a könnyük, illetve nem beleillesztve a "látnod kellett volna az arcodat" mondatrészt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése