"Önvédelmi" tipp lányoknak

Lányok, voltatok már úgy egy fiúval, hogy jóban vagytok vele, jókat beszélgettek, néha esetleg megölelitek egymást, de részetekről itt vége is van a dolognak? Utána realizáljátok, hogy szegény ördög többet is akarna, és finoman megpróbáljátok közölni vele, de nem akarjátok megbántani? Kacifántosnak tűnik? Nos, akkor kezdem az elejétől. Van nekem itt egy jó barátom, aki szinte mintha egy testvér lenne. Ez egészen jól is működött, egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy máshogy néz rám, majd egy idő után ezt közölte is velem. Első ízben megmondtam neki, hogy köszi, de köszi nem. Azt hittem, ezzel letudva a dolog, de van, aki nem adja fel.

Helyszín: a szobám. Időpont: még a halloween party előtt. Éppen a jelmezemet készítettem, amikor is kedves barátom besétál a szobába, egy sörrel a kezében. Nincs ebben semmi furcsa, az emberek jönnek-mennek egymás szobájában, hozzám is gyakran benéznek. Amint felnéztem a nagy munkálatokból, akkor tűnt csak fel a kivörösödött arc és szem, idült vigyor, átható alkoholos lehelet. Beszélgettünk pár percet, majd kifelé menet még megölelt és legnagyobb meglepetésemre rácsapott a fenekemre. A fejemet ingatva és egy rosszalló nézéssel jeleztem irányába, hogy ezt nem helyeslem, ne csinálja. Akkor úgy tűnt, megértette, ám később, a bárban elsétált mellettem, ezúttal némileg feljebb tapogatott, a pulóveremen keresztül. Ekkor már pipa voltam, odébb taszajtottam és határozottan rászóltam, hogy hagyjon békén, álljon le, nekem ez nem tetszik, hovatovább kínos! No, nem sokkal később már a táncparketten találtam magamat, mindig ott kötünk ki a lányokkal, illetve a bátrabb, avagy részegebb - a lényeg, hogy táncolni merő - fiúkkal. Drága barátom is beállt közénk, és hogy, hogy nem, mellém keveredett. Egy összekapaszkodós táncnál aztán úgy gondolta, régen markolászta már az ülepemet, biztosan hiányolom az érintését. 

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Átfutott az agyamon, hogy ott helyben mindenki előtt akkora pofont lekeverek neki, hogy a fal adja a másikat, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg úgy sem érezné az alkohol tompító hatásától. Így hát az erőszak helyett inkább egy bájosabb megoldást választottam. Megfogtam a vállát, odahúztam, mintha meg akarnám ölelni és a fülébe súgtam: 

- Próbáld még egyszer és eltöröm a kezedet. - azzal rámosolyogtam, sarkon fordultam és ott hagytam, hadd eméssze kicsit a hallottakat. Az ő arcáról lehervadó vigyor átköltözött az enyémre, mire kiértem a táncparkettről, hogy elvegyüljek a csocsó asztal mellett beszélgető társaságban.