Halloween party

"Halloween party" - hirdette a facebook, illetve az iskola területén (a hallban, az ebédlőbe vezető lépcső felett, az ebédlőben, illetve egyéb random helyeken kihelyezett) plakátok. Mindenki izgatottan várta, előző este tököt faragtunk, dekorációt gyártottunk, miegymás. Természetesen a jelmezek jelentették a legnagyobb kihívást, de cserébe azok voltak a legérdekesebb részei is eme nem túl nagy múlttal rendelkező ünnepnek.
Azt tudnotok kell, hogy odahaza sosem tartottunk halloween-t, habár hallottam róla, hogy kezd elterjedni a fiatalok körében, nem nagyon izgatott a dolog. Éppen ezért nem sok tapasztalatomat, - melyeket leginkább filmekből és gyermekkori farsangi báljaimból gyűjtöttem - összeszedve kitaláltam, hogy én majd jól beöltözök macskának. Otthon a szűk családi köröm, illetve néhány barátom úgyis "Diacicának" szokott hívni néhanapján, mivel egyrészt rímel, másrészt van egy sztori kiskoromból, amit nem most fogok megosztani. :)
Egy ebéd közbeni beszélgetésnél felmerült, hogy ki milyen jelmezt húz, én pedig nagy örömmel mondtam, hogy én bizony fekete macska leszek. Nem értettem, hogy miért mosolyognak a többiek úgy, mintha valami butaságot mondtam volna. No, sebaj, megvan a jelmezem, nem vagyok egy ötletgazdag, kreatív leányzó, pénzt áldozni erre nem fogok, örültem a fejemnek. Azonban...
Péntek este az ajtómon kilépve szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy mindenki élőhalottnak, boszorkánynak, vámpírnak, csontváznak, sorozatgyilkosnak öltözik. Művért mindenkin lehetett találni, néhányuk arca felismerhetetlenné pingálva, s nőiesen szólva belőlem a szart is kiijesztették. A dolog lényege tehát az, hogy ijesztő külsőt kell magadra öltened, ahhoz, hogy szerves része legyél az ünnepnek. Mindenesetre, én cica lettem, a lányok pedig készségesen segítettek nekem, majd mikor elkészült a sminkem, rajzolt fülem, és magamra öltöttem fekete harisnyámat, fekete garbó pulcsimat, és egy szintén fekete szoknyát, barátnőim úgy ölelgettek és hallattak elnyújtott "óóóó" hangot, mintha valóban egy kiscicát látnának. Emellett azért megkaptam, hogy én bizony nem vagyok ijesztő, de kimagyaráztam magamat azzal, hogy ha próbálnám, se sikerülne.