Hogy hogyan lehet unalmas egyedüli lányként 6 fiú társaságában tábor tüzezni? Nos...
Van itt valamiféle "varázsgomba" az erdőben, amit kiszárítva eszegetnek és aztán órákig nevetgélnek akár a semmin is. E mellé társult néhány füvescigi, pár üveg bor, a tűzcsiholás már mellékes volt...
Az egyik dán fiúnak a szobájából előkerült egy balta. Legalább is azt mondta, hogy hoz egy baltát, de ezzel a mérettel, amivel előállt, maximum fogpiszkálót tudtunk volna faragni. Sebaj, erősek a fiúk, menni fog ez így is! Fél óra gyufagyártás, szitkozódás és egymás kiröhögése után eljön az ideje a második ciginek (az elsőt még akkor elszívták, mikor elindultunk erre a férfit próbáló küldetésre, hiszen valamiből mégis csak lelki erőt kell meríteni). Ennek hatására le is nyugodtak valamennyire, a továbbiakban már csak a nevetgélés maradt meg, mint árulkodó hang az ottlétünk felől, illetve a fejszének csúfolt játékszer elvétett percenkénti csattanása. Ezalatt én gallyakat gyűjtöttem azokkal, akik kimaradtak a pöcsösszemérő próbából. Nekem a gyűjtögetési terület addig terjedt ki, amíg ültömből kinyújtva a kezemet fel tudtam venni a fadarabokat, úgyhogy a munka oroszlánrésze megint csak a férfiakra maradt.
Amikor visszafordultam a magukat hivatásossá kikiáltott favágóim felé, ez a látvány fogadott: a balta beleállítva az egyik szerencsétlen, kidőlt fatörzsbe, egy méterre mellette négy férfiállat próbálja széjjel kapni a már megtépázott fadarabot, ezen nemes cél eléréséhez pedig bevetnek mindent: az egyik megfogja a fadarabot, a másik belerúg, mire az nekilendül egy harmadiknak, aki cserébe visszakézből lekever egyet a rönknek, a negyedik sem maradhat ki persze, együtt marcangolják azt az egyetlen, rossz sorsra jutott hasábot, mígnem az megadja magát (miután valószínűleg jót nevetett a szenvedő feleken) és végre széttörik. Ennek örömére az ütött-kopott társaság összeölelkezik, bort nyitnak, elszívnak még egy cigit (itt szúrnám közben, hogy nem vagyok és soha nem is voltam jártas a narkotikumokban, így nem tudom megmondani, hogy melyik alkalmakkor kevertek valami "organikusat" a dohányba és mikor sodortak sima cigit).
Kész a farakás, meg kéne gyújtani. Ez egy újabb izgalmas produkciónak ígérkezett, tekintve, hogy a fa nagy része nedves volt (Dániában más milyet nem is találsz). Egy-másfél órán át hallgattam 3 nyelven az anyázást, ez alatt elszívták a sokadik cigarettákat, egy bor kivételével az összeset megitták, a szárított gombából sem maradt több, én pedig kicsit megsürgettem őket, mert kezdett fázni a lábam, aminek nagyon örültek, fel is ajánlották, hogy mehetek fát vágni, mire én egy jót kacagtam és megköszöntem a felajánlást. Ennyiben is maradtunk.
Végül is sikerült elérni a célt, és elpilledve néztük, ahogy 2 óra kemény munkája és egy tucat újságpapír válik a tűz martalékává. Gyönyörű volt.
Utolsó cigik elszívásra kerülnek, utolsó bor nyílik, mindenki leereszt a meleg tűz körül, jó társaságban. Ezután beütött a pia, a fű, minden együtt, és innentől nekem unalmassá is vált a helyzet. A három portugál fiú apró túlzásokba esett, s a következőképpen néztek ki: Egyikük mindenen röhög, mint egy asztmás fakutya. A második hirtelen Albert Einstein és Buddha furcsa egyvelegévé válik, és isteni magasságokból okítja az istenadta népet. A harmadiknak éppen csak a nyála nem folyt ki a szája szélén, miközben valószínűleg valahol a szivárvány-faszláma-pillangó-nyuszik között repdes a rózsaszín vattacukor felhők között.
Ezen a ponton jó éjt kívántam és ott hagytam őket, remélve, hogy hazatalálnak a kolesz mellett lévő mező széléről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése