A legjobb nap

 Amióta idejöttem, volt részem sok-sok jóban, de ez a mai nap vitte a pálmát.
 Reggeli után még álmos pofikával beültünk az első óránkra, s csak 20 perc elteltével tűnt fel, hogy az amúgy sem túl nagy létszámú (14) osztályból ketten hiányoznak. Egyikük beteg lett, a másikról viszont csak sejteni véltük, hogy éppen a szobájában durmol. Öt perc szünetet kértünk a tanárnőtől, mielőtt kivonultunk volna terepre, hogy csizmát húzzunk. Egy barátommal ketten szaladtunk a késő fiú szobájához, és dörömböltünk be az ajtón a nevét kiáltozva. Ő erre komótosan felkelt, kinyitotta az ajtót és álmosan kinézett rajta. Tájékoztattuk, hogy elkésett, és hogy merre talál minket a továbbiakban, majd elszaladtunk, hogy mi is felvegyük a munkás cipőt, csizmát, és a tanár nőt követve kivonultunk a rétre, ahol behatóan tanulmányoztuk a növények gyökereit. Pár perc múlva álomittas ábrázattal megjelent a hiányzó láncszem, odasétált a tanár nő elé és egy hatalmas mosollyal az arcán ennyit mondott: "good morning"... Engem megnevettetett.
 Még a délelőtt folyamán jött a hír, hogy megérkezett a csomag, amit anyukám a múlt héten adott fel. Izgatottan szaladtam az irodába, ahol rögtön kiszúrtam, mivel akkora volt, mint az összes többi együtt. Felemelni azonban nem tudtam, úgyhogy nyakon csíptem az első fiút, akivel szembe találkoztam, és megkértem, hogy segítsen már nekem bevinni a szobámba. Ő a vállára kapta a dobozt, én pedig büszkén, vigyorogva sétáltam mellette, miközben mindenki megbámult minket. A csomag tartalmazta az ágyneműmet, továbbá 2 hatalmas zacskó csokit, amelyből megkínáltam jótevőmet, ám ő legnagyobb meglepetésemre közölte, hogy nem eszik édességet. Ehelyett viszont leszedhette a levélről a szintén újonnan érkezett jogosítványomat. Levelet is kaptam hazulról, melyeket nagy mosollyal olvastam el, és úgy is maradtam a nap hátralévő részében. Barátaim érdeklődve nézték az arcomat, és sokan közülük a vodkára gyanakodtak, de aztán felvilágosítottam őket, hogy ez sokkal jobb, mint a vodka: csomagot kaptam. Mindenki a csodájára járt, mintha legalább is egy űrhajót rejtegetnék az ágyam alatt.
 Délután focizni voltunk, és megdicsértek, hogy ügyesebben játszom, mint némelyik fiú. A vacsoránál folytatódott a dicséret-özön, aminek a végére megtudtam, hogy én vagyok a legjobb női focista, úszóbajnok, illetve manga-rajzoló az iskolában. Mindezek tudatában mégis az esett a legjobban, amikor az egyik portugál barátom közölte, hogy csodálatosnak tartja a magyar nyelvet, és szereti hallgatni, amikor az anyanyelvemen beszélgetek, mert dallamos, és kicsit úgy hangzik, mintha énekelnék.