2 napi ismerkedés és iskolabemutatás után összepakoltak minket és kivittek különböző tanyákra, ahol gyakorolhattuk jövendőbeli mesterségünket. Így a szerda délután és a csütörtök délelőtt a munkáé volt. Azért, amikor hajnali négy órakor már másodjára pisilt oldalba egy tehén, elgondolkoztam az életemen.
Ma végre jó idő volt, így amikor megérkeztünk a busszal, jóformán még le sem tettük a csomagokat a szobába, már mindenki szaladt a tengerhez (ami gyalog 5 percre van a szállásunktól).
Dánia egyébként remek hely, az emberek kedvesek, mindenki nyugodt és segítőkész, és ami még számomra kellemes meglepetés volt: nagyon sok zöld táj van minden felé. A hétvégémet valószínűleg mosással fogom tölteni, ugyanis a munkásruháim leírhatatlanul mocskos állapotban vannak. Puszi mindenkinek!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egyedülélés - a kezdetek
Mi volt a legfurcsább abban, hogy Dániába jöttem? A tény, hogy elköltöztem otthonról. Csak így, minden előzetes nélkül. Nem jártam át hónapokon át az új lakásomba, hogy lakhatóvá tegyem, nem volt semmiféle előzetes figyelmeztetés, csak úgy megtörtént. Fogtam a bőröndömet, feladtam postán, én meg repültem utána.
Az én "lakásom" egy nem túl nagy szobácska, benne egy emeletes ággyal, íróasztallal és szekrénnyel. Itt vannak a ruháim, a tankönyvek, füzet, toll, tisztálkodószerek és a laptopom. Csak az alapvető túléléshez szükséges dolgok, semmi dekoráció, semmi extra, de bevallom, nem is hiányzik.
Ez egy olyan hely, ahol egyedül vagyok, de mégsem. A legvarázslatosabb dolog az, hogy amikor már éppen kezdenék kétségbeesni, vagy mély búbánatba ásni magam, mindig kopogtat valaki az ajtómon.
Tegnap este vacsoránál, a nap fáradalmai után mindenki felszabadultan nevetgélt, ugrattuk egymást, mind együtt. Végig néztem a társaságon és muszáj volt elmosolyodnom, ahogyan realizáltam, hogy áthidalva a sztereotípiákat együtt nevet 9 különböző nemzet, gátlások és előítéletek nélkül. Senki nem néz ki azért, ahogy öltözködsz, ahogy gondolkodsz, vagy ha állandóan fárasztó vicceket mondasz. Türelmesek, segítőkészek, nincs klikkesedés, nem ítélnek el semmiért és teljes mértékben megbíznak egymásban. Mert itt ez a szokás. Szeretlek, Dánia!
Az én "lakásom" egy nem túl nagy szobácska, benne egy emeletes ággyal, íróasztallal és szekrénnyel. Itt vannak a ruháim, a tankönyvek, füzet, toll, tisztálkodószerek és a laptopom. Csak az alapvető túléléshez szükséges dolgok, semmi dekoráció, semmi extra, de bevallom, nem is hiányzik.
Ez egy olyan hely, ahol egyedül vagyok, de mégsem. A legvarázslatosabb dolog az, hogy amikor már éppen kezdenék kétségbeesni, vagy mély búbánatba ásni magam, mindig kopogtat valaki az ajtómon.
Tegnap este vacsoránál, a nap fáradalmai után mindenki felszabadultan nevetgélt, ugrattuk egymást, mind együtt. Végig néztem a társaságon és muszáj volt elmosolyodnom, ahogyan realizáltam, hogy áthidalva a sztereotípiákat együtt nevet 9 különböző nemzet, gátlások és előítéletek nélkül. Senki nem néz ki azért, ahogy öltözködsz, ahogy gondolkodsz, vagy ha állandóan fárasztó vicceket mondasz. Türelmesek, segítőkészek, nincs klikkesedés, nem ítélnek el semmiért és teljes mértékben megbíznak egymásban. Mert itt ez a szokás. Szeretlek, Dánia!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gyakorlati hét a farmon.
Minden azzal kezdődött, hogy pénteken ebéd után megjelent a farmer, akinél a héten dolgoztam és elfurikázott hozzájuk. A közel 3 órás utat végig telefonálta, én pedig halálfélelemben ültem mellette, erősen markolászva a majrérudat, mivel az úton lévő összes sávot igénybe vette kisteherautójával.
Megérkezés után szemügyre vettem lakhelyemet: nagyjából 150 méterre az ő házuktól, egy kis, koszos, hideg házikó, amit még az ő nagyszülei építettek és lakták be. A jó hír, hogy legalább nem voltam egyedül: társaságom kábé 8627 pók. Reggelente ötkor kelés, tehén fejés, malacok etetése, ezek után mindenféle munka a ház körül. A hétvégén sajtot és szalámit árusítottunk, a hét többi napján pedig takarítottunk, gazt vágtunk, kerítést szereltünk, bikákat tereltünk egyik rétről a másikra. A csodás, nosztalgikus házat 2 nap után elhagytam és megkértem a farmeromat (haha) hogy beköltözhessek az egyik lányuk szobájába, aki jelenleg Aarhusban van egyetemen.
Hétfőn érkezett egy ukrán férfi is, aki angolul nem, oroszul viszont tudott, így hát előszedtem minden orosz tudásomat és egész jókat beszélgettem vele. Ezúton is szeretném megköszönni Zsuzsa Lakner tanárnőnek a tanításait, kitartását és legfőképp a türelmét. Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy valaha használni fogom ezt a nyelvet, de nagyon jól esett hasznosítani ezt a megszerzett tudást. Sokat gondoltam a tanárnőre és nagyon hálás vagyok mindenért, szóval még egyszer: köszönöm!!!
A farmon volt egy idős,12 éves golden retriever, aki a Scooby névre hallgatott, és egész héten a nyomomban volt, mert mindig számíthatott egy dögönyözésre, vagy egy-két jó szóra, esetleg egy elejtett szalámi darabkára a tízóraim maradékából. A reggel ötkor való kelés után az étkezéseken kívül mindössze 1 óra szünetet kaptunk ebéd után, este pedig általában 8-9 körül fejeztük be a munkát. Utólag kiderült, nem szabályos diákoknak napi 7-8 óránál többet dolgozni, de legalább jókat aludtam éjszakánként.
Minden azzal kezdődött, hogy pénteken ebéd után megjelent a farmer, akinél a héten dolgoztam és elfurikázott hozzájuk. A közel 3 órás utat végig telefonálta, én pedig halálfélelemben ültem mellette, erősen markolászva a majrérudat, mivel az úton lévő összes sávot igénybe vette kisteherautójával.
Megérkezés után szemügyre vettem lakhelyemet: nagyjából 150 méterre az ő házuktól, egy kis, koszos, hideg házikó, amit még az ő nagyszülei építettek és lakták be. A jó hír, hogy legalább nem voltam egyedül: társaságom kábé 8627 pók. Reggelente ötkor kelés, tehén fejés, malacok etetése, ezek után mindenféle munka a ház körül. A hétvégén sajtot és szalámit árusítottunk, a hét többi napján pedig takarítottunk, gazt vágtunk, kerítést szereltünk, bikákat tereltünk egyik rétről a másikra. A csodás, nosztalgikus házat 2 nap után elhagytam és megkértem a farmeromat (haha) hogy beköltözhessek az egyik lányuk szobájába, aki jelenleg Aarhusban van egyetemen.
Hétfőn érkezett egy ukrán férfi is, aki angolul nem, oroszul viszont tudott, így hát előszedtem minden orosz tudásomat és egész jókat beszélgettem vele. Ezúton is szeretném megköszönni Zsuzsa Lakner tanárnőnek a tanításait, kitartását és legfőképp a türelmét. Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy valaha használni fogom ezt a nyelvet, de nagyon jól esett hasznosítani ezt a megszerzett tudást. Sokat gondoltam a tanárnőre és nagyon hálás vagyok mindenért, szóval még egyszer: köszönöm!!!
A farmon volt egy idős,12 éves golden retriever, aki a Scooby névre hallgatott, és egész héten a nyomomban volt, mert mindig számíthatott egy dögönyözésre, vagy egy-két jó szóra, esetleg egy elejtett szalámi darabkára a tízóraim maradékából. A reggel ötkor való kelés után az étkezéseken kívül mindössze 1 óra szünetet kaptunk ebéd után, este pedig általában 8-9 körül fejeztük be a munkát. Utólag kiderült, nem szabályos diákoknak napi 7-8 óránál többet dolgozni, de legalább jókat aludtam éjszakánként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése