Az az igazság, hogy azt sem tudom, hol kezdjem az élménybeszámolót. Az iskolával és a csodálatos emberekkel? A gyönyörű természettel, ami körülvesz minket? A parkkal, ahol olyan zöld a fű, amilyet még nem láttam? Kezdhetném akár a tengerrel is, amely öt perc sétára van tőlünk, vagy az erdővel, ahol néhány méter megtétele után belebotolhatsz egy szarvasba. Ezekről azonban már mind meséltem előző bejegyzéseimben, éppen úgy, ahogyan a farmról is, amelyen egy hetet dolgoztam, hogy némi gyakorlatot szerezzek a farmerkodás szépségeiből és ízelítőt kapjak a valóéletből.
Ezek után úgy döntöttem, hogy a tegnapi napomat mesélem el, amely egy tipikus példa arra, hogy az élet bizony mindig zajlik.
Amikor megérkeztünk az iskolába, felvázolták az alapvető szabályokat, miszerint az iskola bárjában vehetünk sört, bort meg breezert, de a szobánkban nem tarthatunk alkoholt, illetve nem fogyaszthatunk likőröket vagy bármi erőset. Aki ezeket megszegi, azt kiteszik a kollégiumból. Iskolába járhat, de nem lakhat itt többé, mehet Isten hírével. Ennek ellenére az első megilletődés után persze előkerültek a vodkás, whiskey-s, tequilás, pálinkás üvegek, a sörök hordószámra, természetesen nem az itteni hűtőből vett öko sörikék és borok. Nagy bulikat csaptunk, volt, hogy az össze diák kitódult a kolesz elé, néhányan hozták a dobokat, mások a gitárt és élő zenére táncoltunk meg nevettünk hajnalig.
Látván, hogy az eddigi ivászatoknak nem volt visszhangja, illetve, hogy barátaim továbbra is tonnaszámra hordják a sört a hűtőbe, elhatároztam, hogy a következő buliba én is beszállok valamivel. Fogtam hát a kis hátizsákomat és kimentem a városba, megnézni, miből élünk. Találtam is vodkát, ugyanolyan árban, mint odahaza. Megörültem, megvettem. Ez volt vasárnap.
Hétfő reggel a biztonságért felelős tanár úr megjelent az osztályterem ajtajában, kezében egy irdatlan nagy szatyorral, amin látszott, hogy tömve van. Mi kíváncsian nyújtogattuk a nyakunkat, egészen addig, amíg ki nem pakolta a teljes tartalmát: üres dobozok, üvegek, flakonok, palackok, természetesen nem szörpök címkéivel. Mire végzett a zsák kiürítésével, már mindannyian a pad alá süllyedtünk, miközben igyekeztünk minél ártatlanabb mosolyt csalni bűnös arcainkra, mondanom sem kell, nem túl sok sikerrel. Ezután a tanár úr elmondta még egyszer a házirendet, nyomatékosítva a kirúgásról szóló részt, aztán közölte, hogy valamelyik délután razziát fognak tartani és átvizsgálják mindenki szobáját, majd összepakolta az asztalra rakott lomokat és távozott.
Az első szünetünkben mindenki fejvesztve rohant a szobájába, hogy eltüntessük az árulkodó nyomokat. Példának kedvéért az egyik kocsival rendelkező diák összeszedte néhány ember dugi piáját, majd az autójába téve gondosan letakarta egy pokróccal. Én, az egyszerű, ijedt kisegér más módszerhez folyamodtam: fogtam két, félliteres palackomat, a vodkát, egy két literes kólát és munkához láttam. Az alkohol nagy részét átöntöttem az egyik kisebb flakonba és gondosan lezártam. A kólából átöntöttem valamennyit a másik üres kis palackba, a maradék vodkát pedig bele a nagy kólába. Igen ám, de elszámítottam magam. Az üveg alján még ott lötykölődött némi átlátszó felesleg, a kóla viszont megtelt. Nem volt mit tenni, a maradékot a kis flakonomban lévő nem túl sok üdítővel kevertem el. Ekkor az egyik osztálytársam kukucskált be az ajtón és sürgetőleg szólt, hogy idő van, mennünk kell órára. Kezemben a félig töltött üveggel szaladtam az osztályterembe, s még épp időben értem oda. Ahogy leültem, a nagy izgalomtól megszomjazva megittam a magammal hozott életmentőnek bizonyuló kólát, mikor is rádöbbentem, hogy ez bizony bal lépés volt.
Barátaim csak annyit vettek észre, hogy vigyorgok, mint a vadalma, így hát később megosztottam velük is ezt a sztorit. Ők ezen nevettek egyet, én pedig az aznap késő délutáni jeleneten, amikor is egy csapat fiú, a kellemesen meleg időjárás ellenére állig pulóverben, minden zugban üvegeket rejtegetve vonulnak ki az erdőbe, hogy megfelelő rejtekhelyet keressenek "kincseiknek", amíg le nem csillapodnak a kedélyek.
A razziát egyelőre nem tartották meg, de mindenki rettegésben él. Engem kivéve. A vodka az ásványvizes palackban van a hűtő mélyén, az üres üvegét pedig felhasználtam virágtartónak. Az itt uralkodó helyzet alapján úgy látom, hogy hétvégén ismét hatalmas bulit csapunk, mert hát valami módon el kell tüntetni a bizonyítékokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése