Az előző, zseniális fogdokinak köszönhetően immár 7 és fél éve szenvedek a fogszabályzómtól, amely az utóbbi időben több rosszat tett, mint jót. Rövid otthon létem ideje alatt leszedték végre a kínzóeszközt, azzal az ígérettel, hogy nemsokára újat kapok. Az a hamarosan viszont beletelik néhány hétbe, így addig bírjam ki nélküle. Fehér fogaimat villogtatva mentem haza, végig mosolyogtam az autóutat. Visszaérve az iskolába sokan rácsodálkoztak a változásra, megjegyezték, hogy jól (fog) áll(ni majd egyszer).
A mai nap alkalmával olyan felfedezést tettem, amitől a fél délutánt végig vigyorogtam, mint egy bolond. Az étkezőben ugyanis minden reggel különféle gyümölcsök vannak kitéve, úgy mint narancs, mandarin, banán, kivi, alma. Utóbbit egy ideje már nem ettem, mivel nem éppen almaszeletelésbeli türelmemről vagyok híres, harapni meg ugye nem lehetett. A mai kávészünetben realizálva igaz szabadságomat elsuhantam a konyhás nők mellett, egyenesen a konyha végébe, ahol még ott állt a gyümölcsös tál a reggeliből ott maradt darabokkal. Felkaptam a legfelső almát és olyan örömmel sétáltam ki, mint kisgyerek egy vödör cukorral. Egy barátnőm az utamat állta, és kérdőn nézett le rám.
- Ezt nézd! Lassan 8 éve, hogy nem csináltam ilyet! - azzal beleharaptam az almába, majd teli szájjal magyaráztam el neki boldogságom forrását. Az ebédlőtől az osztályteremig nevetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése