Végre hétvége

 Hogyan is telt az első hetem a farmon? Összefoglalva: fáradt, de boldog vagyok.
 Az első hetem abból állt, hogy megmutogatták a telkeket, körbe lettem vezetve, és belekóstoltam mindegyik fajta munkába egy kicsit. Hétfőn például a fél napot a rebarbarák körüli gaz kikapálásával töltöttük. Egyéb munkáim voltak még: leszedegetni a penészes részeket a káposztákról és képessé tenni őket eladásra; fóliával letakargatni a spárga-mezőket és a répaföldből egy hektárnyit. Ezen túl felszántottam pár száz méternyit az újonnan bérelt területből, minek utána megdicsértek, hogy egész tehetségesen nem rángatom a traktor kormányát, szóval dagadt a májam rendesen. Traktorszerelés megfigyelése közben persze lezúgtam a lépcsőről, majd a visszapillantóban megkapaszkodva elferdítettem azt, és még az ujjamat is sikerült úgy bevernem, hogy nem tudtam eldönteni: azon van-e nagyobb folt vagy a lábamon, amelyikre ráestem. A pedálokat nem értem el rendesen, mert ezek régebbi típusú gépezetek, ahol a székeket még nem lehet annyira előrehúzni, mint ahogy azt én megszoktam az iskolai traktorokban. Ebből adódóan az itt dolgozók legvidámabb tagja, egy lengyel srác azonnal jóízűt kacagott és megérdeklődte: nem akarok-e megnőni kicsit?
 A híres dán segítőkészséget most sem hazudtolták meg, mindenki aranyos, mosolygós, tömérdek tanáccsal látnak el, és ha bármiben segíteni kell, nem hagynak cserben. A fáradtságomat látván is vigyorogva hátba veregettek és megnyugtattak: lesz még rosszabb is! Aztán látva nyúzott arcomat bevallották, hogy 2-3 héten belül meg fogom szokni ezt a hajtást, mi több: megerősödöm annyira, hogy lazán bírni fogom ezeket a leterheléseket. Ettől annyira megnyugodtam, hogy tegnap a munka után bekaptam pár falatot korgó gyomrom csillapítására, majd rögtön el is nyomott az álom, amit csak a másnap reggel 8 órai ébresztőm szakított meg.
 Főnököm elárulta, hogy nem szükséges bebicikliznem a 10 kilométerre lévő Odense-be, mert nagyjából 1-1,5 km távolságban is van egy nagyobb bolt. Így történt, hogy a szombat reggeli nehéz ébredés és nem kevés (3 és fél órás) tollászkodás után elindultam a szomszédos faluba bevásárolni. Természetesen biciklivel közelítettem meg úti célomat. A boltban egy órán át kergettem az eladókat, hol tejfölt nem találtam, hol lisztet, máskor az olajat nyelte el a föld. A végén már szabályosan menekültek előlem. Mihelyst mindent összevadásztam, amire a következő heti ellátásomhoz szükségem lesz, megindultam a pénztár felé. Kifizettem a holmikat, majd szájhúzva konstatáltam, hogy a magammal hozott hátizsák bizony nem elég, kértem hát egy zacskót is. Az üzletből kilépve járgányomhoz sétáltam, majd nagyjából 2 percig masszívan bámultam azt. Mivelhogy nem és nem változott meg, a hazautat gyalog tettem meg, hátamon 10 kilós, kezemben 4-5 kilós nehezékkel. A séta többnek tűnt, mint amennyi valójában volt, de végül is túléltem, haza érkezvén pedig megsütöttem két hatalmas halszeletet, főztem hozzá rizst, keresztbe-kasul majonézeztem őket és az otthon ízeinek málnaszörp alapú megtestesítőjével mindmegettem. :D
 Plusz poénként a pénteki napfogyatkozásra eleinte azt hittük, hogy esni fog. Habár az ég tisztának tűnt, mégis szürkére színeztetett, ezért még a 10 órai szünet előtt tető alá pakoltunk minden romlandót. Ahogy vége tért a pihenő, munkatársam egy gyermek lelkesedésével fogadott és tolt az arcom elé egy hegesztőmaszkot, hogy abban nézzek fel a nap felé, majd ragyogó szemekkel elmesélte, hogy nem esőre áll az időjárás, hanem a Hold eltakarja a Napot. Ezután mindenkinek megmutogatta, aki arra járt és megvillogtatta ehhez kapcsolódó tudását is. :) Az első hetemet tele új élményekkel és egy 15 órás alvással zártam, hogy azért legyen erőm a hétvégére is.