Nos, ez eredetileg "tészta, négysajtos mártásban" a'la zacskós. Leves lett belőle, de mint tudjuk, nem a külső számít. Két pofára ettem, nagyon finom volt.
A konyhát zárni kell, különben ezek a bélpoklos, túl jól táplált jószágok - mint megtudtam - képesek befalatozni még a kolbászt is. (Lehet, ezért ilyen gömbölyűek)
Ezt vetettük el...
...Ekkora területre. (Ez nagyjából az 1/20 része annak, amit valójában csinálni kell, de kezdetnek nem rossz) :D
A traktorokkal foglalkozó farmernak erre csak az volt a reakciója, hogy "Basszki! Az olasz gépekkel mindig baj van!" - majd miközben mi a palántákat pakoltuk a gépbe, illetve a dobozokat pakolgattuk ki oldalra, ő szépen kiszállt a járműből, fogta a kis csavarkulcsát és a gépre hasalva elkezdte javítgatni azt. Ha nem dicsekedtek volna előzőleg a vadi új navigálórendszerrel, amely képes egyenesen elvezetni a traktort, anélkül, hogy te egyáltalán ott lennél, akkor biztos, hogy minimum összeszartam volna magam ijedtemben, hogy "mit ugrál ez menet közben kifele a volán mögül?!". :P
Ez egy hektárnyi répaföld, ebből nyolcat takartunk le. Olyan jót tett a hátamnak, hogy másnap majd hogy nem sírva keltem ki az ágyból. Ezt megemlítve persze mindenki barátságosan hátba veregetett, hogy "Ne aggódj, lesz ez még rosszabb is!" - szóval csak a szokásos.
Ezt pedig megnyugtatásként, azok számára, akik attól félnek, hogy éhen halok idekint egyedül. :)
Bár ehhez fényképet nem tudok csatolni, de a mai nap fénypontja az volt, amikor beültem az ezüst opel-valamicsodába, nagy boldogan haza vezettem a mezőről, ahol vetettünk, majd itthon tudatosult bennem, hogy ezt az 5 kilométert behúzott kézifékkel tettem meg. *taps-taps-meghajlás*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése