Ahogyan az lenni szokott, a mi osztályunkban is akad egy-két neveletlenbüdöskölök, akik, ha épp nem érdeklődnek a tantárgy után, vagy csak unják magukat, akkor hangosan megjegyzéseket fűznek az óra menetéhez, jókat nevetgélnek, és sokszor észre sem veszik, hogy nem ők az egyetlenek.
A tanár úr megérkezése után 10 perccel már felborult a rend, és az örökké a füves cigi hatása alatt álló amerikai fiú, arcán a szokásos vigyorral, és a kelleténél nagyobb hangerővel kezdett mesélni valamit padtársának. Úgy belemelegedtek, hogy azt sem vették észre, hogy tanárunk kezdi elveszteni a türelmét, szikrákat lövell a szeme, és hosszú másodpercekre elhallgat, félbehagyva mondandóját, hátha a jómadár észbe kap. Nem kapott. Percek teltek el, amerikai barátunk pedig immár normál hangerővel, teljes beleéléssel, széles kézmozdulatokkal lökte a rizsát. Ekkor a türelem játékunk vesztese, egy lobbanékony természetű portugál lány személyében lendületesen hátrafordult, hogy a baseball sapkás sutyerákra nézve mondhassa ki, ami a szívét nyomta:
- Daniel! We don't care about your dick! / Daniel! Senkit nem érdekel a farkad!
A srác ekkor zavartan körbe pillantott. Öröm volt nézni az arcát, ahogy elsápadt, amikor leesett neki, hogy mindenki őt figyeli, és privát sztorijának minden részletét hallottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése