Péntek

 A nyár vége van, s bár néhanap még szépen süt a napocska, a tengervizet már nem tudja 14-15 foknál jobban felmelegíteni. De hát kit zavar ez?
 Ebéd utáni pihenés/alvás, majd összepakoltuk magunkat és lementünk a tengerpartra. Ekkor jött a meglepetés: én egy kicsit késve értem le (mint mindig) és ahogy a mólóra tettem a lábamat, meztelen fenekek és egyebek tömkelegével találtam szembe magamat. Mint utóbb kiderült, itt hagyomány, hogy az emberek megszabadulva minden ruhadarabjuktól, csupaszon úsznak. A zökkenőt az jelentette, hogy a víz tele volt medúzákkal. Kicsik, nagyon, óriásiak, minden méretben, és minden gusztustalanságukat magukkal hozva lebegtek a felszínen. Éppen ezért az "úszás" a következőképpen nézett ki: a fele diáksereg bement a vízbe, a többiek a partról kiabálva adtak instrukciókat, hogy merre NE mozduljanak. Én csak térdig mártóztam meg, hogy aztán a már ruhában lévő társaimmal a napra kifeküdve elaludjak.
 Este, a szokásos pénteki partira készülve vártuk a kolesszal szemben lévő bár nyitását, de csak nem történt semmi. Elméletileg 8-kor már ki kellett volna, hogy nyissák, de fél kilenckor még mindenki a teraszon lévő padokon ülve-fagyoskodva értetlenkedett. Utóbb kiderült, hogy az egyik fiúnak aznap volt születésnapja, így őt illette a megtiszteltetés, hogy a kulcsot a zárba helyezze, ám kissé elkésett, mivel privát bulit tartottak a barátnőjével. Valahogy senki nem tudott rá haragudni. :)
 Néhány sör után megint jót táncoltunk, már nem vagyok olyan szégyellős. Aztán természetesen, ahogy az lenni szokott, este kilenc órakor jó éjt kívántunk egymásnak, mindenki bevonult az ágyába, és szépen álomba szenderedtünk. Vége.