Az a jó a kollégista-életben, hogy sosem szomorkodunk. Mindig van ugyanis ok az ünneplésre. Hétvégén adott: hétvége van. Pénteken azért, mert mindjárt itt a hétvége, csütörtökön az a boldogság trágya (:P) hogy mindjárt itt a péntek. A csütörtöki bulik természetesen sokkal visszafogottabbak, nem látni mindenhol részeg egyetemistákat tivornyázni hajnali háromkor, nincs telehányva a bár előtti bokor, szóval egészen kulturált kis ünneplés. Azonban tegnap...
A bár csütörtökönként 10-ig van nyitva, ami a tökéletes zárás időpontja, hiszen bulizni lehet, másnap mégis fel tudunk kelni, hogy kiélvezzük még az utolsó napot az iskolában. Némi sör és tánc után bezárt a bazár, mi pedig kis csoportba verődve leültünk beszélgetni az egyik fiú szobájában. Mivel valami módon mindig nála kötünk ki, egy ideje a fiatalember lakhelyét már csak úgy nevezzük: "a party szoba". Hajnali egy órakor néhányan kezdték álmosnak érezni magukat, és elhatározták, hogy elmennek lefeküdni. Az egyik portugál fiú el is indult barátjával közös szobájukba, majd egy perc múlva visszatért, hogy közölje cimborájával, egy dán srác alszik annak ágyában, ráadásul nem is akárhogyan. Természetesen ekkor mindenki talpra ugrott és egymást taposva szaladtunk megnézni az égi csodát. Ahogy beléptünk a szobába, mindenki az emeletes ágy felé fordult, amelynek felső! részén csecsemő pózban, édesdeden, nyál csorgatva hortyogott az illető. Ekkor még csak fojtott kuncogást hallattunk. Pár pillanat múlva azonban megéreztük az átható ammónia szagot, melynek forrását a szoba gazdája vette észre először és nem törődve a hangerővel tette hírré, hogy "ez lehugyozta a gördeszkámat!". Mi erre a szánk elé kaptuk az összes kezünket és szaladtunk kifelé a szobából, nehogy felébresszük szegény fiút a nevetgélésünkkel.
A srácok a "party szobában" aludtak, a tőlem kölcsönzött matracon. Hétvégére pedig nagytakarítást terveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése