Tinder-thunder

Azt hittem, csak a társkeresőkön léteznek ekkora barmok. Mekkorát tévedtem!
Némi nógatás hatására megismerkedtem az online társkereső világával.
Eleinte reményeket fűztem hozzá.
Aztán felhúztam magamat rajta.
Végül egy cinikus barátnő és egy csomag csipsz társaságában könnyesre nevettem magamat.
 Csak feltételezni tudom, hogy a nagy számok törvénye alapján dolgoznak a fiúk, akik pár perc beszélgetés után bekérdeznek, hogy ha eljön értem kocsival, elmehetnénk-e valami csendes helyre (gondolom, zavarja a zaj, amelyet anyukája kelt a konyhában, miközben a vacsorát főzi neki). Őszintén, srácok; működött ez valaha is? *Pár törlése*
 Akadt olyan is, aki a "sziahogyvagy" után megérdeklődte, unatkozom-e (mert hogy vele beszélgetek haha), mert ő most épp ráér és átjönne szívesen, persze csak ha jó a wifi, mert UTÁNA megnézhetnénk a Walking dead új évadját. Szegény, ezt benézte. Nem rajongok a Walking dead-ért. *Pár törlése*
 A harmadik alany komoly házasulási szándékkal írt rám, kétoldalas esszéjében összefoglalva mindazon értékeket, amelyeket egy nőben keres. Eszerint a hölgy tudjon főzni, mosni, szeresse a gyerekeit (nevelni), s egy hosszú nap után kiszolgálni a munkában megfáradt ház urát. Sok szerencsét kívántam neki a tökélestes házvezetőnő megtalálásához. *Pár törlése*
 A következő megint kocsikázni akart elvinni az éjszaka közepén, illetve természetbarát lévén felajánlott egy jó kis éjjeli erdőtúrát. *Pár törlése* *Sóhaj*
 A telefonom sem bírta elviselni ezt a töménytelen hülyeség-folyamot, bemondta az unalmast, így végül is kimozdultam, hátha elfelejthetem ezeket a szájber szájhősöket kis időre, ugyanis naivan hittem, hogy a való életben, a villanypásztor mellől felállva nincs az az ember, aki ennyire pofátlan...
 A telefon boltban az ott dolgozó, kopaszodó, kétgyerekes családapa odacsúsztatta a névjegyét, s rám kacsintott, hogy hívjam bármikor, szívesen kocsikázik velem egyet, jó nagy az üléstér az autójában (nyilván, a gyerekek miatt kell is a hely). Elvettem a kis papírt és kifelé menet színpadias, íves mozdulattal hajítottam a kukába A műsor neki szólt, remélem vette az adást.
 Néhány olyan kérdésre, melyet nem hittem, hogy egynél több barom fel fog tenni, már rutin válaszokat alakítottam ki. Íme néhány:
- Te szűz vagy?
- Nem, ikrek.

- Akarod, hogy átmenjek most?
- Köszi, de vagyunk itthon épp elegen.

- Meghívhatlak valamire?
- Egy teát elfogadok.
- Én valami erősebbre gondoltam...
- Mint Fekete Laci?

Miután lebeszéltük a találkozót, kicsivel később elkezdi kéretni magát:
- Nem vagyok benne biztos, hogy ráérek, még meglátom. Ha úgy alakul, majd írok.
- Azt hittem, ebben a felállásban én leszek a lány...

 Akadt egy-két normálisabb is a beszélgető partnerek között, de az arányokat tekintve ők fehér hollónak számítottak a normálatlanok tömegében. 
*Alkalmazás törlése*